Emlékezetes csapattábor

A csíkrákosi Zöld Péter és a madéfalvi Tamás András cserkészcsapatok az idei közös nagytáborukat a madéfalvi erdő Várpataka melletti tisztásán tartották. Az egy hétig közösen munkálkodó, tanuló, játszó, élménygyűjtő cserkészjelöltek, kiscserkészek, cserkészek, vándorok és vezetőik eseménydús pillanatokat tudhattak maguk mögött. A táborozásról Fodor Eszter számolt be.

2018. augusztus 9-et írunk, amikor gyerekzsivajjal telt meg a Vándorszékely panzió udvara, ahol a táborozni vágyók gyülekeztek. Traktorok, terepjárók, szekerek segítségével vittük fel a társaságot a kijelölt táborhelyre. A külvilágtól elzárva kijelöltük és megépítettük a tábor főbb helyeit: a konyha területét, a hálókörletet a sátraknak, a tábortűz körét, az alakuló négyszögét. A nagytábor kerettörténetét Asterix és Obelix alakja köré formálódó gall mese adta. A kialakult hat őrs a Cézár korabeli népek nevét vette fel, így germánok, hispánok, rómaiak és gallok táboroztak egymás mellett. A cserkésztábor egyik alapját hagyományosan a forgószínpadi tanulás adja, amelyen cserkésztörténelmet, magyarságtörténetet, sípjeleket, útjeleket, csomózást, rovásírást, népdalokat és egyházi énekeket sajátíthattak el a cserkészeink. A tábor utolsó napján a portyázás során a tanultakról is számot adtak, vizsgáztak a résztvevők. A cserkésztáborok fontos programja a túrázás. Az idei táborban a Madarasi-Hargita csúcsát céloztuk meg, gyalogosan tettük meg a hegyre vezető utat. Mindannyiunk számára a legélvezetesebb és legemlékezetesebb pillanatot a rohampálya adta, fizikai ügyességünket bizonyíthattuk be magunknak és egymásnak is. Voltak, akik többször végigszaladták a pályát, annyira tetszettek a kiépített akadályok. Vasárnap nyílt napot tartottunk, a László Rezső cserkész-plébános celebrálta felemelő vasárnapi szentmisét követően az érkező szülőket is bevontuk a játékokba, számukra is felüdülés volt az itt-tartózkodás. A tábori programokat színesítette a táncházas est, a fordított nap, amelyen reggel kezdődött az este, s a tábortüzet reggel ültük körbe. Emlékezetes maradt a túrázás alatt otthon maradt kicsik által kitalált meglepetés a farkaséhesen hazatérők számára. Itt megjegyezném, mindig van valami szépség, lélekgyönyörködtető abban, ahogy várnak haza bennünket, szeretnek bennünket, tesznek értünk. A kisgyerekek alig várták, hogy a tábor kapuinál feltartóztassanak és üdvözöljenek. Az augusztus 15-i táborzárás után elmondhatom, hogy nemcsak a kiscserkészeknek, hanem az újonnan felavatott cserkészeinknek, sőt a hazaérkező vándorainknak is élményt nyújtottak a közösen eltöltött tábori napok. Mindannyian tanultunk egymástól, egymásról, tapasztaltuk, hogyan kell figyelni egymásra, értékeket gyűjtöttünk, megtanultuk betartani a pontos időt, vigasztalni az arra rászorulót.