Vendégségben Csíkrákoson
2017. november 07. 09:19
![](resized/uploaded---tiny---images---hirek_es_esemenyek/800/800/dscn3720.jpg)
Hosszú ideig csak ültem és az üres papír fenyegetőn meredt rám, nekem szegezve a kérdést: Hogyan fogod ezt elmesélni? Hogyan fogod formába önteni mindazt a kusza élményt és gondolatot, amely hatalmába kerített ezalatt az öt nap alatt?! A percek suhantak és én csak ültem gondolataimba merülve, emlékeimet ízlelgetve, képzeletben visszatérve a székely népdalok közé, a gyógyvizes forrásokhoz, amelyek nem csak a testet, de a lelket is ápolják. Szejkefürdőn például szejkevíz tör fel a mélyből. Átható illata, mely igen magas kéntartalmának köszönhető, már messziről jelzi a kutat, amit nap nap után sokan meglátogatnak kannákkal, palackokkal fölszerelkezve. A tapasztalat és az orvostudomány egybehangzó véleménye szerint rendszeres fogyasztása különösen gyomorbántalmak esetén segít. A gyógyvizes forrástól a közeli domboldalra székelykapukkal tűzdelt ösvény vezet fel Orbán Balázs sírjához. Ez az emlékhely is egyfajta forrás, az inspiráció forrása. Élettörténete, akárcsak a hegy gyomrából feltörő tiszta víz, friss célokkal tölti meg a figyelmes szemlélő elméjét. Kalandokra, felfedezésre sarkall, és nem hagyja, hogy elmerüljünk a tunyaság feneketlen mocsarában. Szejkefürdőtől nem is olyan messze, mintegy 60 km-re található Csíkrákos, ahol idén szeptemberben Jászladányról is vendégül láttak egy kis csapatot a falunapon. Így került e sorok írója ebbe a festői faluba a jászladányi küldöttséggel. A háromnapos programsorozat aktív résztvevőjeként koncertet adtam a csíkrákosi kultúrotthonban. Azóta is jó érzés tölt el, mikor visszaidézem a hangverseny pillanatait, hiszen a szép számú közönség hálás tapssal jutalmazta játékomat, amely a legnagyobb elismerés egy zenésznek. Azért is különleges számomra ez a koncert, mert sosem készültem még ilyen módon fellépésre. A délelőtti próba után vendéglátóinkkal kirándulni indultunk, fölfedeztük a környék látnivalóit. Ellátogattunk Csíkszeredára, Csíksomlyóra, ahol a híres kegytemplom belső udvarán megpróbáltuk megfejteni a három falon elterülő napóra olvasásának titkait. Ott, a helyszínen igen kevés sikerrel, ám itthon megoldásra leltem az internet zegzugos ösvényein.
![](resized/uploaded---tiny---images---hirek_es_esemenyek/800/800/23318818_1386426784808669_88490345_n.jpg)
![](resized/uploaded---tiny---images---hirek_es_esemenyek/800/800/22.jpg)
Másnap, kihasználva a jó időt, célba vettük a Madarasi-Hargitát, a Hargita-hegység legmagasabb csúcsát. Az autóval is megközelíthető menedékháztól csupán egy rövid szakaszt kell megtenni gyalog a kavicsos, borókával és áfonyával szegélyezett ösvényen. A hegytetőre érve lenyűgöző látványt nyújt a sok-sok kereszt és kopjafa. Felirataik olyannyira magával ragadták figyelmünket, hogy cserfes kis csapatunk csöndes, elmélyült olvasgatásba kezdett. Miután a tájékoztató táblák segítségével beazonosítottuk a környező hegyeket, újra Csíkrákos felé vettük az irányt. Ízletes ebéd után fölkaptam kottáimat a panzióban és azon töprengtem a templom felé vezető úton, hogy mi szólna jól orgonán az éppen aktuális repertoáromból. Kiderült ugyanis, hogy vasárnap a mise előtt muzsikálni fogok egy félórácskát. Tekintve, hogy igen kevés tapasztalatom van ezzel a hangszerrel, mindig érdekes élmény kipróbálni egy újat, meghallgatni a hangszínek palettáját és kísérletezni a lehetőségekkel. Öröm volt a próba és aztán a másnap reggeli orgonálás is. Azt vettem észre ugyanis, hogy lassan megtelnek a sorok az orgona körül, az emberek szép csöndben elfoglalják helyüket és a muzsikából finom átmenettel szentmise lesz. A rendezvénysorozat záróakkordja a vasárnap esti kötetlen nótázás volt, amelyet főleg a férfikórus tagjai prezentáltak. Miközben a legkülönbözőbb dallamok süvítettek fülünkbe – sok székely népdal és későbbi népies műdalok – népdalgyűjtőink jutottak eszembe, Kodály Zoltán, Bartók, Béla, LajthaLászló, Molnár Antal és még sorolhatnám. Ők felkészülten, gramofonnal indultak útnak, mígjómagam, gramofon híján, csak emlékeimre hagyatkozva tudom felidézni a sok szép muzsikát.
Tóth-Fekete Nóra